Visszapörgetés

Egy atipikus turistacélpont

Sajnálatos események miatt kapott a napokban a megszokottnál jelentősen nagyobb teret a honi sajtóban Etiópia: két magyar, két német és egy osztrák turistát gyilkolt meg az afrikai országban egy lázadócsapat, amely utóbb a tragédiával végződő támadásért igen, de a gyilkosságokért nem vállalta a felelősséget. Az etióp kormány szerint a gerillák a szomszédos Eritreából érkeztek, de az Afar Forradalmi Demokratikus Egységfront nevű mozgalom (s íme, már megint olyanok hivalkodnak elnevezésükben a demokráciával, akik hírből sem ismerik ennek a fogalomnak a jelentését...) közleményben igyekezett cáfolni minden olyan szálat, amely az Etiópiától nemrég leszakadt államhoz kötné az akciót.
A nagyjából másfél milliós afar nemzet (népcsoport...) jelenleg négy ország területén él: Etiópiában, Eritreában, Dzsibutiban és Szomáliában. Mellesleg Etiópia egyik tartományát is Afar szövetségi államnak nevezik. Nagyjából hasonlóképp képzelhetjük el a nemzetség helyzetét, mint a kurdokét kicsivel más irányban. Gerilláik pedig az egységes afar állam megteremtéséért harcolnak – a terrorcselekményektől sem visszariadva. Ennek estek áldozatul az európai turisták, köztük a szegedi kutatók is.
A hazatért magyar túlélők a tragédia ellenére is igyekeztek hangsúlyozni, hogy a térség, ahol az incidens történt – Eritrea és Etiópia határvidéke – viszonylag nyugodt környék, ahol békés emberek élnek: „Az etióp népet nem szabad összemosni ezekkel a banditákkal” – mondta néhány nappal ezelőtt egyikük lapunknak. Ez pedig megerősíti egyik barátom szavait, aki néhány évvel ezelőtt járt Eritreában. Magyarországról direkt légijárat nem is visz oda, egyiptomi átszállással kellett repülniük.
Az ország persze nem tipikus turistacélpont, ahogy a barátom sem tipikus turista. Alapvetően úgy viszonyul az ilyen jellegű kalandozásokhoz, hogy kerüli az utazási irodákat, inkább saját feje után téblábol a nagyvilágban. Mielőtt elutazna valahová, könyvekből igyekszik a lehető legtöbbet megtudni egy-egy országról, annak kultúrájáról. S aztán máris csomagol... Szállást viszont nem foglal előre, azt mindig helyben keres, de kerüli a drága és az előkelő szállodákat, jobban szeret szobát bérelni a helyieknél.
Mi, kevésbé vállalkozó halandók Eritrea nevét az Etiópiától való véres elszakadási polgárháborúról szóló híradásokból jegyezhettük meg, ezért talán veszélyesnek is gondolhatnánk a környéket. Barátom azonban megnyugtatott: a háború 2000-ben véget ért, azóta békében élnek ott az emberek. Ő egyébként Eritreából is annyira felkészült, hogy útikönyvekből már elutazása előtt pontosan tudta, a főváros, Aszmara melyik mellékutcájának melyik sarkán nyílik az az étterem, ahol a legfinomabban készítik a helyi ételkülönlegességet. Én is láttam ezt a vendéglőt, hiszen barátom olyan csodálatos fotókkal tért haza, hogy akárki csomagolni kezdene, amint végignézi a sorozatot. Ráadásul neki minden felvételhez külön története van, ami társaságban mesélgetve csak fokozza az utazási kedvet. Ha el tudunk képzelni olyan csodálatos és mind ez idáig érintetlen természeti adottságokat, amelyek létezéséről hiába győzködne bennünket bárki is, nem hinnénk benne, nos akkor ott mindezekből minden egy helyen van. S köszönhetően talán annak is, hogy az ország műszaki fejlettsége nagyjából ott tart, mint Nyugat-Európa a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben. No, jó: a negyvenes évek második felében… Vagy még korábban...
Barátom gyakran felelevenített eritreai történetei közé tartozik, amikor a helyiek megkérdezték tőle: – Ti keresztény országból jöttetek? Mondta, hogy igen. És mióta vagytok ti keresztények? Ezer óta – válaszolta. Erre csak legyintettek: a mi őseink már kétszázban felvették a kereszténységet...
A legenda szerint ugyanis az etióp birodalmat (amelyhez annak idején a mai Eritrea területe is tartozott...) időszámításunk előtt ezerben alapította I. Menelik király, a zsidó Salamon király és Sába arab királynőjének gyermeke. Az pedig már történelmi tény – persze, csak amennyiben hihetünk a toldozott-foltozott (s talán nem is mindig megalapozott) családfájának –, az uralkodói ház, amely mindvégig ehhez a kapcsolathoz vezette vissza gyökereit, 1974-ig, Hailé Szelasszié bukásáig hatalmon volt. Persze, amilyen rossz emlékeket hagyott maga után „Júda törzsének hódító oroszlánja, az etióp Királyok Királya és Isten választottja”, nem lennék meglepődve azon sem, ha szakemberek könnyűszerrel bizonyítanák: abban a bizonyos családfában több a fikció, mint a valóság.
Mivel barátom gyakran mesélt történetei felkeltették az érdeklődésemet, utánanéztem kicsit a dolgoknak. Nos hát... Krisztus után a második században jött létre az Akszum Királyság, amely a negyedik században tette államvallásává a kereszténységet – így keletkezett az etiópiai kopt vallás. A régészeti kutatások szerint az időszámításunk előtti első évezredtől kezdve folyamatos volt a szemita beáramlás erre a területre, így tehát szinte természetesnek tekinthető, hogy később keresztények is szép számban érkeztek. Az Akszum Királyság és a későbbi Etiópia keresztények lakta területein, a mai Eritreában tehát cseppet sem kell meglepődni azon, hogy már a kétszázas években elterjedt a kereszténység. Barátom elbeszélése szerint a helyiek a legősibb keresztény államnak tekintik országukat. Bő egy évszázaddal I. (Nagy) Konstantin előtt áttértek erre a hitre.
Barátom néhány évvel ezelőtt kipipálta hát Eritreát, s azóta más tájak felé fordult érdeklődése, a kiváló érzékkel megválogatott úticéljai között pedig nem kevésbé izgalmas és színes helyszínek szerepelnek. De a fotókat átküldte e-mailben, és azóta is őrizgetem, vissza sem kell adnom őket.
Nagy kérdés lehet, hogy a múlt heti tragédia után milyen lesz a térség biztonságának megítélése itthonról nézve, tény azonban, hogy akármennyire is a szabadságáért, egységes és független államának megteremtéséért harcoljon is egy népesség, egy nemzet, az ilyen jellegű terrorakciókkal nem szerez sem támogatókat, sem szimpatizánsokat szabadságharca vélt küzdelmeik mellé. Az afarok ügyének ezzel lényegében csak ártottak. Mert a fentebb idézett túlélővel mélységesen egyetértve, nem is mondhatunk mást, hogy ezek a gerillák aljas gyilkosok, banditák. Bizakodjunk abban, hogy az etióp bűnüldözés és igazságszolgáltatás révén eléri őket méltó büntetésük.
Fábián Tamás és Szabad Gábor pedig nyugodjék békében!

(Magyar Hírlap, 2012. január 28.)

Tagadják, hogy nyerészkedni akartak a tragédián
Korábban interneten gyűjtött pénzt és adományokat F.-né P. Éva, az a magyar nő, akinek eltűnését három éve halott édesanyja nevében jelentették be

Feketén dolgozott a Costa Concordián, állítólag ezért nem szerepelt egyetlen utaslistán sem annak a magyar nőnek a neve, akit sokáig kerestek a baleset után, majd budapesti otthonának pincéjéből került elő. F.-né P. Éva eltűnését barátnője jelentette be a nő három éve halott édesanyjának nevében.

Tagadja, hogy csalásra készült volna társaival F.-né P. Éva, az a magyar nő, akit sokáig eltűntként kerestek a Costa Concordia olasz óceánjáró balesete után, majd pedig budapesti házának pincéjéből került elő. Habár neve nem szerepelt egyik utaslistán sem, állítólagos édesanyja jelezte, hogy a személyzet egyik tagjának vendégeként tartózkodott a fedélzeten. F.-né P. Éva az egyik bulvárlapnak mindezt azzal magyarázta, hogy szomszédja – akivel állítása szerint igen közeli kapcsolatban áll, és „édesanyjaként szereti” – azért nem a saját nevében tett bejelentést, mert attól tartott, hogy idegenként nem vennék komolyan, s „a rokonoknak könnyebben adnak információt”.
Mint megírtuk, egy három éve halott nő adataival visszaélve jelentették be, hogy F.-né P. Éva – aki állítása szerint feketén dolgozott – a hajón tartózkodott. A nő szerint édesanyja még gyermekkorában elhagyta, életében csak egyszer találkozott vele, így sem ő, sem pedig Ilona, a hatóságokat félrevezető barátnője nem tudta, hogy már három éve elhunyt.
Megtaláltuk az egyik internetes közösségi honlapon F.-né P. Éva korábbi bejegyzését, amelyben pénztelenségére és munkaéptelenségére panaszkodva gyűjtött adományokat: „Végképp egy elkeseredett anyuka vagyok. Van egy 4 éves kislányom, akinek már enni sem tudok adni, mert kell albérletre a pénz. Férjem becsületesen dolgozik, én tartósan beteg vagyok. Kérem, aki tud bármilyen kis összeget nagyon-nagyon szépen köszönünk, vagy élelmiszert” – írta, majd miután megadta számlaszámát, amelyre az átutalásokat várta, hozzátette még: „Eddig egy hölgy segített, neki örök hállám, és minden köszönetem!!! Amikor megkaptam, sírtam az örömtől, remélem, ezt olvasni fogja, mert máshogy nem tudom megköszönni.”
A csalást Rónai Péter New Yorkban élő magyar származású ügyvéd leplezte le, akit felkértek, hogy járjon el az ügyben, de folyamatosan ellentmondásos tájékoztatást adtak neki. Kezdetben még azt állították, hogy a nő kislánya is a hajón volt (akire a fenti idézetben is hivatkozott), később azonban cáfolták ezt. Rónai rendőri kísérettel kereste fel a nő élettársát, H. Zsoltot, és a helyszínen a kislány egyik válaszából kiderült, hogy édesanyja sem tűnt el: „Ma, ma láttam az anyukámat” – mondta a gyermek, majd kicsivel később F.-né P. Éva is előkerült a pincéből.
Az olasz partoknál tegnap már tizenharmadik napja kutattak az áldozatok után a vízbe borult hajótestben. Eddig tizenhat holttestet találtak, és még ugyanennyi személyt keresnek.

(Magyar Hírlap, 2012. január 27.)

Lesz idén nyár, lesz idén Sziget

Noha kevesen gondolnak még arra, hogy mit csinálnak majd a nyáron, azért vannak, akiknek munkaköri leírásukban szerepel a nagyérdemű majdani szórakoztatásáról való gondoskodás. Nem lazsál tehát a Sziget Szervezőiroda sem: a csapat máris közzétett néhány nevet azok közül, akik augusztus 6-a és 13-a között fellépnek az óbudai Hajógyári szigeten.

Karácsony előtt néhány nappal már közzététetett: nyolcvanas évek végének és a kilencvenes évek elejének legsikeresebb brit gitár-pop zenekara, a Stone Roses újjáalakult és fel is lép a 2012-es Sziget Fesztiválon. A napokban aztán a szervezők újabb fellépők nevével örvendeztették meg a közönséget. Értesülhettünk, hogy látható lesz a Sziget nagyszínpadán a Hurts, a The Horrors és visszatérő vendégként a Placebo is. „Jó dolog a nosztalgia, de meggyőződésem, hogy a Szigetnek nem szabad a múltra koncentrálnia” – mondta Gerendai Károly, a Sziget főszervezője. E meggyőződés jegyében kapott meghívást a fesztiválra a Nagy-Britanniában igen népszerű Subways, a tradicionális-akusztikus baszk hangszerekkel operáló Crystal Fighters, a svéd alternatív rock színtér egyik legmasszívabb csapata, a Mando Diao, és az egyik leginkább meghatározó jelentőségű indie dance-pop alakulat, a Friendly Fires is. Természetesen nem végleges a névsor, a szervezők csak a már biztos fellépőkről adnak információkat – ahogyan az egy olyan komoly rendezvénytől, mint amelyik elnyerte 2011 Európa Legjobb Fesztiválja címet a European Festival Awards-on, el is várható. Különböző kategóriákban közel négyszázezer szavazó voksolt 2011 legjobb fesztiváljaira a Yourope (európai fesztiválszövetség) és a Virtual Festivals Europe által életre hívott European Festival Awards szavazásán, ahol az immár 20. alkalommal tartandó Sziget a legerősebb kategóriában, a nagyfesztiválok versenyében indult, és végzett az első helyen. A január közepén tartott díjátadót követően Gerendai kijelentette: ez az elismerés is megerősíti a szervezőket abban, hogy jó úton járnak, amikor (ellentétben a legtöbb nemzetközi fesztivállal) nem csak a zenei kínálatra, de a kulturális sokszínűségre, a különböző kisebbségek kultúrájának bemutatására, a civil törekvések népszerűsítésére, valamint a szolgáltatások változatosságára is nagy hangsúlyt fektetnek.

(Magyar Szó, 2012. január 27.)

Első helyen az ELTE
DIPLOMA UTÁN – Sokat ér a magyar oklevél, de a munkahelyeken több gyakorlati tudás kell

A fiatalok többsége szerint az álláskeresnél a rátermettség, a képességek és a szakmai felkészültség az igazán fontos, de tizenkilenc százalékuk mindezt egyáltalán nem tartja mérvadónak, ők ugyanis úgy tapasztalták, hogy a potenciális munkaadók csak arra kíváncsiak, megvan-e a megfelelő képzettségük – derült ki az Ipsos most elkészült felméréséből, amelynek összegzését tegnap adta ki a távirati iroda. A fiatalok által felállított rangsor első helyén az ELTE áll, majd a Corvinus és a Műegyetem következik.
A közvélemény-kutatást az elmúlt három hónapban készítették a tizenöt-huszonöt év közötti korosztályt reprezentáló hatszáz fő személyes megkérdezésével. Az Ipsos F and F kutatássorozata negyedévente közöl friss adatokat a fiatal felnőttek márkafogyasztási szokásairól, illetve tematikusan mutatja be ennek a fogyasztói csoportnak a viselkedését.
A relatív többség, harmincnyolc százalék tapasztalta, hogy a munkáltatók kizárólag a végzés helye alapján választják ki az új belépőket. Az érintett korosztály többsége úgy látja, hogy a magyar diploma versenyképes szerte a világban: negyvenöt százalék szerint az egyetemi diplomák többsége egyenértékű a nyugati intézményekével, húsz százalék szerint pedig teljes az oklevelek értékazonossága. Ezzel együtt is a felsőoktatásban szerzett ismereteket a többség csak beugrónak tartja a munka világába: huszonhat százalék szerint az egyetemek gondolkodásra tanítanak, kevés a megszerzett tudás gyakorlati haszna. További huszonhat százalék is csak alapnak tekinti a diplomát, hasznosulásához elengedhetetlennek tartja a továbbképzést – derült ki a felmérésből.

(Magyar Hírlap, 2012. január 26.)

DIPLOMA ELŐTT
Juthat kollégiumi hely minden elsős hallgatónak

A Pannon Egyetem minden elsőéves, állami ösztöndíjas hallgatónak kollégiumi férőhelyet biztosít Veszprémben, Keszthelyen és Nagykanizsán – közölte tegnap Friedler Ferenc rektor. Az intézménynek az idén az alapképzési szakokon hétszáznyolcvan fős állami ösztöndíjas kerete van. A kiemelt képzési területeken a Pannon Egyetemnek további hatszáz, úgynevezett részösztöndíjas kerete van, ahol a hallgatóknak az önköltségi díj ötven százalékát kell kifizetni. Az intézmény az utóbbiak számára is biztosítja az átjárhatóságot a szakok között, és speciális, tehetségalapú és vállalati ösztöndíjakkal segíti felvett hallgatóit. Friedler Ferenc rektor a távirati irodának elmondta: a Pannon Egyetem az idén mesterképzésre összesen 845 főt vehet fel állami ösztöndíjas képzési formában. A létszámkeretben így huszonhat százalékos növekedés tapasztalható.

(Magyar Hírlap, 2012. január 26.)

Névsor, amelyből az ínyencek válogathatnak
FELLÉPŐ – A fesztiválszervezők máris igyekeznek elkápráztatni bennünket a nyári kínálattal: Skrillex a VOLT Fesztiválon, Björk a Balaton Soundon, Stone Roses, Hurts és Mando Diao a Szigeten

Habár a tél sem múlik gyorsabban, és a fűtésszámla sem lesz ugyan olcsóbb, ha így január vége táján a nyárra gondolunk, de a fesztiválszervezők máris igyekeznek elkápráztatni bennünket az idei rendezvényekre várható kínálattal, izgalmas programokkal, és természetesen a nemzetközi sztárfellépők névsorával. S talán azért is fontos ez, hogy tudjunk idejében dönteni, s mérlegelhessük azt is, hogy az ilyenkor még oly áhított kánikula idején melyik rendezvényeket választjuk majd.
A soproni VOLT Fesztiválon lép közönség elé az idén nyáron a Grammy-díjra is jelölt Skrillex, a dubstep egyik legnépszerűbb előadója. Mint megírtuk, Björk, az izlandi énekesnő Zamárdiban, a Balaton Sound fesztiválon koncertezik. A tavaly újra összeállt manchesteri alternatív sztárcsapat, a Stone Roses pedig a jubileumi, 20. Sziget Fesztiválon lép fel a fővárosban. A rendezvény nagyszínpadán koncertezik a Hurts, de visszatér a Szigetre az idén új lemezt készítő Placebo is. Az izgalmasnak ígérkező nevek közül kiemelhetjük még a brit The Horrors és Subways zenekar vagy a tradicionális-akusztikus baszk hangszerekkel fellépő Crystal Fighters, illetve a svéd alternatív rock egyik legmasszívabb csapatának, a Mando Diao koncertjét. A jelenleg öttagú skandináv formáció egy energikus és rutinos koncertzenekar, amelyik bravúrosan ötvözi a hatvanas évek rhythm and blues hanzásának stílusjegyeit a punkkal és a kilencvenes–kétezres évek brit gitárzenéjének frissességével. Az együttes egy nagyszabású, turnéfilmmel megtámogatott „best of” válogatás kiadását tervezi.
Ennyit röviden a fűtésszámláról...

Star Wars-szvit és egyéb FilmHarmóniák
John Williams, a világ egyik legismertebb filmzeneszerzője előtt is tiszteleg a Budafoki Dohnányi Zenekar a FilmHarmonikusok című műsorával február 11-én, a Papp László Budapest Sportarénában. Az est különlegessége ugyanis, hogy a Csillagok háborúja-széria több epizódjából is elhangzanak részletek. Ehhez hasonló Star Wars-szvitet még soha nem adtak elő Magyarországon, így ez premiernek tekinthető. A zenekar külön blokkban dolgozza fel az olimpiai tematikájú alkotások, köztük a Tűzszekerek zenéjét, de olyan filmzenék is szerepelnek a műsorban, mint a Tenkes kapitánya vagy Ennio Morricone örökbecsű alkotása a Volt egyszer egy vadnyugat című filmből.

(Magyar Hírlap, 2012. január 26.)

A Placebo a Sziget visszatérő vendége, az együttes tagjai lassan már idegenvezetést is tarthatnak Budapesten

Drasztikus keretszámcsökkentés a felsőoktatásban

Valószínűleg nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk, hogy a végzős középiskolás diákok és szüleik meglehetősen nyugtalan heteket éltek át az utóbbi időben. S valószínűleg akkor sem tévedünk, ha azt állítjuk: nem nyugodhattak meg azt követően sem, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatási Államtitkársága a múlt héten közzétette a felsőoktatási felvételi tájékoztató kiegészítését, amely intézményekre és képzésekre lebontva tartalmazza azt, hogy az egyes egyetemek egyes karain hány hallgató tanulhat állami finanszírozású és hány önköltséges formában.

Az adatokat látva megállapítható: ingyenesen, azaz teljes állami támogatással az előző évekhez viszonyítva sokkal kevesebben, összesen 27 150-en tanulhatnak tovább, 15 550-an pedig részösztöndíjat kaphatnak, azaz a teljes költség felét kell fizetniük. Ez jelentős szűkítés a tavalyi adatokhoz viszonyítva, amikor 53 400 diák egyetemi tanulmányait támogatta teljes mértékben az állam. A drasztikus létszámcsökkentést az oktatási államtitkárság illetékesei a gazdasági válsággal és demográfiai mutatókkal indokolják.
Hogy a felsőoktatási szabályozás változása hogyan érinti a határon túli magyar diákokat, egyelőre nem tudjuk. Annyi biztos, hogy államilag támogatott vagy résztámogatott képzésre jelentkezhetnek azok a határon túli magyar nemzetiségű, nem magyar állampolgárok, akik megfelelnek a felvételi feltételeknek és elérik a megállapított ponthatárt. Ők pályázhatnak a nemzeti erőforrás miniszter által adható ösztöndíjra is. Állami pénzből természetesen csak azokon az egyetemeken tanulhatnak a határon túliak is, ahol egyáltalán meghirdettek ilyen képzési formát.
A közzétett keretszámokat látva megállapítható, hogy az államilag támogatott közgazdász- és jogászképzésben tapasztalható a legnagyobb létszámcsökkentés. Ugyanis míg a korábbi években megközelítőleg 4500 majdani közgazdász és mintegy 800 reménybeli jogász tanulhatott az állam pénzén, addig az idén az előbbiek száma alig teszi ki a 250-et, utóbbiaké pedig a 100-at. Jogászokat csak Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen képeznek államilag támogatott formában. A Budapesti Corvinus Egyetem összesen 625 államilag finanszírozott helyet kapott, ebből a legnépszerűbb gazdaságtudományi képzésekre csak 75 állami ösztöndíjas hallgatót vehet fel. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) 2730 teljes állami helyet kapott, ebből a műszaki terület 2200, az informatika 400, a gazdaságtudományok 30 helyet, részben állami támogatással 2725-en folytathatnak tanulmányokat. A már említett ELTE-n 3410 állami hely van, ebből a bölcsészeknek 1050, az informatikának 400, a pedagógusképzésre 530, a természettudományokra 1140 hely jutott. Ugyanitt, az ország egyik legnépszerűbb egyetemén 1400-an résztámogatással tanulhatnak. A Semmelweis Egyetem 1085 állami ösztöndíjat kapott és további 740 helyet egységes, osztatlan képzésben teljes támogatással. A Szegedi Tudományegyetem 2495 hallgatót vehet fel teljes támogatással, közülük 900 természettudományos, 230-an orvosi alapképzésben vehetnek részt, 270-en az informatikai területeken.
Az egyetemek meglehetősen értetlenül figyelik a helyzetet. A Debreceni Egyetem oktatási rektorhelyettese, Jávor András például azt nyilatkozta a sajtónak: meglátása szerint szakmailag nem támasztható alá az államilag támogatott felsőoktatási helyek keretszámának megállapítása, az sem a diákok érdekeit, sem a piaci igényeket nem szolgálja. Korábban a Magyar Rektori Konferencia azt javasolta: a felsőoktatásban az államilag támogatott képzések létszámkereteit 2012-ben és azt követően úgy határozzák meg, hogy egyetlen keretszám vonatkozásában se legyen az előző évihez képest 25 százaléknál nagyobb az eltérés. A közzétett adatokból nyilvánvaló, hogy a tárca nem fogadta el az indítványt.
A majdani hallgatókat és szüleiket így tehát az a kérdés foglalkoztatja a leginkább mostanság, hogyan tudják kifizetni az igencsak borsos önköltséget, amennyiben a diáknak nem sikerül bejutni az olyannyira vágyott, államilag támogatott képzésre. Az önköltség egyetemenként, karonként eltérő: a Corvinuson például a magyar nyelvű gazdálkodás és menedzsment szakon félévente 295 ezer forintot kell fizetni, kertészmérnöki képzésért 215 ezret, de aki építésznek tanulna a BME-n, annak bizony 365 ezret kell félévenként fizetnie. Ezzel szemben az ELTE néprajz szakán már 150 ezer forintért is képeznek szakembereket. Ha viszont valaki a Semmelweis Egyetemen tanulna orvosnak, akkor bizony egymillió-húszezer forintot kell szemeszterenként befizetni…
Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár szerint azzal, hogy drasztikusan csökkentik az ingyenes egyetemi és főiskolai helyek számát, nem lesz nehezebb a diákoknak, ugyanis vehetnek fel diákhitelt és állami ösztöndíjakra is pályázhatnak. A diákok azonban meglehetős ellenérzést tanúsítanak a kizárólag az egyetemi képzés költségeire fordítható, úgynevezett Diákhitel 2 iránt, mondván, nem szeretnék az életüket többmillió forintos adósság törlesztésével kezdeni.
A diákok és szülők helyzetét nehezíti, hogy február 15-éig el kell dönteni, hova adja be a reménybeli hallgató a jelentkezési lapját. Mindezt úgy, hogy közben legalább 240 pontot kell elérnie a jelentkezőnek ahhoz, hogy egyáltalán pályázhasson az egyetemi képzési helyre.

(Magyar Szó, 2012. január 26.)

A létszámcsökkentést a gazdasági válsággal és demográfiai mutatókkal indokolják

Meseszerű kalandozás az emberi fantázia határain is túl
Az amerikai Pilobolus társulat Shadowland című előadása február végén érkezik hazánkba

Európai turnéján az osztrák fővárosban, a Museumsquartierben mutatta be csütörtökön és szombaton – s mindkét alkalommal telt ház előtt – Shadowland (Árnyékország) című előadását az amerikai Pilobolus társulat. A produkció, amelyik egyes kimutatások szerint jelenleg világszerte a legnagyobb jegyeladást produkáló színházi előadás, sikerét jelzi az is, hogy Németországban például alig két nap alatt adták a belépőket, de a csoport, amelyik február 28. és március 4. között lép fel minden nap hazánkban, a budapesti Kongresszusi Központban, máris Párizsba készül, ahol ugyancsak élénk érdeklődés előzi meg bemutatkozását.
A Shadowland cselekményében szinte az összes közismert csodás történet találkozik, így hát Alice csodaországi kalandjaitól, Óz, a csodák csodájának birodalmán át, egészen a mítoszok világáig és az emberi fantázia, a képzelet szülte számtalan csodás lényéiig egy igen széles palettán kereshetünk – és találhatunk is! – viszonyítási alapokat, fogódzókat. Ha ugyan keresnénk ilyesmit… Ahogy Victoria DeRenzo táncos, a társulat tagja lapunknak a szombati bécsi előadás után elmondta, sokszor kérdik tőle, hogy milyen korosztálynak szól az előadás, milyen célközönséget szólít meg a produkció. Nagyon ritkán találkoznak ilyen hatásosan, és ennyire egységesen a különböző színházi elemek, mint ebben a produkcióban – teszi hozzá –, s így lényegében mindenkinek ajánlható, „héttől hetvenhét éves korig”, ezért nem is tud soha egyértelmű, pontos választ adni az ilyen kérdésekre. S valóban, a Shadowland meseszerűsége és egyszerűsége miatt a gyermekközönség számára is könnyedén befogadható a produkció (így például Budapesten is lesznek úgymond matinészerű előadások délután háromtól, és lesznek esti bemutatók is nyolc órától…), azonban az ehhez társuló, ezt kiegészítő komolysága, mélységei mégis a felnőtt, értő közönséget célozzák meg.
Robby Barnett, a Pilobolus tánc- és árnyszínház egyik alapítója, társulatvezető arról mesél, hogy a ma már igencsak távolinak tűnő 1971-ben kollégista barátaival elsősorban a saját, barátaik és környezetük szórakoztatására hozták létre kis csoportjukat, és akkor kezdtek a különböző fényhatásokkal kísérletezni, kezdetben még csak negyedórás, húsz-huszonöt perces kis etűdöket készítettek. „Ha arra gondol, hát állása sohasem volt azóta sem” – veti közbe epésen felesége, Susan Mandler, a csoport menedzsere. Az egykori kollégisták tehát egy kiváló receptet találtak, amelyik immár negyven esztendeje töretlenül működik.
A Shadowland című előadás – műfaji szempontból – egyesíti magában a színjátszás, és az egyetemes színháztörténet legkülönfélébb elemeit, s mégis leginkább a táncszínházakkal rokonítható, amelyektől azonban az árnyjátékok elsődleges használata különbözteti meg. Lenyűgöző precizitással, mesterien kidolgozott technikával használják ki a különböző fényhatásokból adódó lehetőségeket, amelyekben a fényforrástól számított akár milliméternyi távolságnak is óriási szerepe van: megváltozik az ember alakja, a törpe óriássá nő, a behemót pedig porszemnyivé törpül. És ugyancsak érzékeket gyönyörködtető az a könnyed játékosság, érzéki testiség, amelyben a táncosok – Molly Gawler kiváló játékával a főszerepben – szinte az összes díszletelemet, de még a kellékeik nagy részét is a testükből formázzák meg a fényhatások segítségével. Így történhet meg például az is, hogy a furcsa alakú óriásfejről egyszer csak kiderül, az orra tulajdonképpen az egyik táncos térde volt, vagy az autó karosszériáját két szereplő egymáshoz támasztott lába formázta meg. És így tovább, a fantázia és az emberi képzelőerő kimeríthetetlen, meseszerű határain is túlra…

(Magyar Hírlap, 2012. január 23.)

Molly Gawler

Százezrek a kormány mellett

„Ennyien jöttünk el, hogy megmutassuk: a szeretet mindig erősebb lesz, mint a gyűlölet” – mondta Bayer Zsolt, a Magyar Hírlap publicistája, a Békemenet Magyarországért című rendezvény egyik kezdeményezője szombaton délután, a Kossuth téren, a kormány melletti tüntetés résztvevői előtt. A megmozduláson, amelyet Bayeren kívül Széles Gábor nagyvállalkozó, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője és civilek szerveztek, a rendőrség közlése szerint mintegy négyszázezren vettek részt, de a legóvatosabb becslések is legalább százezer demonstrálóról számolnak be.

Budapesten szombaton már a kora délutáni órákban szép számban lehetett látni ünneplőbe öltözött, kokárdát viselő embereket, akik szinte özönlöttek a Hősök tere felé. A szervezők ugyanis oda hirdették a gyülekezőt; onnan indult a tömeg tizenhat órakor a Magyar Országgyűlés épülete elé. Széles Gábor, a Magyar Hírlap és az Echo TV tulajdonosa a múlt heti sajtótájékoztatón elmondta: legalább százezer tüntetőre számítanak. A becslés jó volt: már a Hősök terén is impozáns méretű tömeg gyűlt össze, amely a Kossuth térre tartó menetelés alatt folyamatosan duzzadt. A felvonulók nemzeti színű zászlókkal, településük nevét viselő táblákkal, magyar és angol feliratos transzparensekkel érkeztek. Innen tudható, hogy sokan jöttek Csíkból és a Felvidékről is a magyar fővárosba. A szervezők elsősorban a külföldnek szerették volna megmutatni, hogy a többség nem pártolt el a kormány mellől, ezért számos angol nyelvű felirat is olvasható volt a tömegben. Az USA-EU go home, az EU = USSR, a We trust the government of Orban Viktor, a Hungary is a democracy, az EU-„law”, EU „democracy” = Terror of the Mammon??? csak néhány a transzparensek feliratai közül. Vagyis fordítatásban: Az USA és az EU menjen haza!, Hiszünk Orbán Viktor kormányában, Magyarországon demokrácia van, Az unió törtvénye, az unió demokráciája = a Mammon terrorja??? De volt, aki – immár magyar nyelvű feliraton – azt hirdette: „Magyarország szuverén, ne fenyegess, szoci rém!”

Fél négykor már zsúfolásig telt a Hősök tere, ahonnan a tömeg négykor indult az Andrássy-, a Bajcsy-Zsilinszky úton és az Alkotmány utcán át a Kossuth térre. A résztvevők elénekelték a Himnuszt, majd Bayer Zsolt, Széles Gábor, Bencsik András, Wittner Mária, a Fidesz parlamenti képviselője, Pataky Attila énekes és mások vezetésével megkezdték a menetelést. Az első sorban haladó szervezők egy molinót tartottak kifeszítve, amelyen a Nem leszünk gyarmat felirat volt olvasható – magyar és angol nyelven. Ugyancsak az első sorok egyikének felvonulói hordozták azt a hatalmas transzparenst is, amelyen a közjogi méltóságok, több kormánytag és több EP-képviselő arcképe volt látható, s amely azt hirdette: Ők értünk, mi velük.

A hatalmas tömeghez az Andrássy út nagyobb terein, így például az Oktogonnál további demonstrálók csatlakoztak. A felvonulók időnként elénekeltek egy-egy dalt (a Kossuth-nótát, a Székely himnuszt, a Szózatot), egyébként csendben beszélgetve haladtak. Egyre többek kezében jelentek meg fáklyák, így, mire a tömeg a Kossuth térre ért, gyakorlatilag fáklyás felvonulássá alakult a séta.

A demonstrálók igen gyorsan töltöttek be minden talpalatnyi helyet a Kossuth téren – pedig akkor a menet vége még valahol az Andrássy úton haladt. Noha a rendezvényt úgy hirdették meg, hogy azon nem lesznek beszédek, Bayer Zsolt, Bencsik András és Széles Gábor néhány köszönő szót mégis intézett az egybegyűltekhez. A kormánynak azt üzenték, hogy nincs egyedül, Európának pedig azt, hogy Magyarország nem lesz gyarmat.

Valamivel hat óra után (miközben az emberek még javában özönlöttek a Kossuth térre), a jelenlévők elénekelték a Szózatot, majd a szervezők arra kérték a helyszínen lévőket: induljanak haza, hogy a menet végén haladók is beférjenek a térre.

A köztelevízió Az Este című műsorában szombaton politológusok elemezték a délutáni történéseket. Fricz Tamás (a Békemenet szervezéséhez csatlakozó Civil Összefogás Fórum szóvivője) és Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet elemzője egyaránt a kormány politikai sikerének tartja a békemenetet. Fricz szerint a demonstráció bizonyította, hogy a többség kiáll a kabinet mellett, amire szükség is volt, miután az utóbbi időben „átfogó támadások érték Magyarországot”. Meglátása szerint meg kellett mutatni, hogy a magyar kormány nem „autokrata, diktátor, fasiszta”.  Filippov szerint ugyan vitathatatlan siker volt a demonstráció, de nem gondolja, hogy nagy hatása lesz a nemzetközi közvéleményre, illetve a küszöbönálló IMF-tárgyalásokra.

Tegnap az Európai Parlament magyar néppárti képviselőcsoportja nyilatkozatban fejezte ki köszönetét a Békemenet résztvevőinek. „A soha nem látott méretű, kormány melletti civil demonstráció meggyőződésünk szerint egyben a brüsszeli érdekképviselet melletti kiállás is” – olvasható a nyilatkozatban, amelynek szerzői szerint a tömegmegmozdulás „méltó és erőteljes válasz a baloldali erők lejárató kampányára”. A képviselők kiemelték: a Magyarországon és külföldön elhangzó megalapozatlan, az állam demokratikus értékrendjét kétségbe vonó vádaskodások sértik a magyar emberek becsületét, a felvonulás ténye pedig önmagában is bizonyítja: a magyar demokrácia erős alapokon áll.

Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő az MTI-nek nyilatkozva Magyarország történetének legnagyobb demonstrációjának nevezte a szombati eseményt, és megköszönte a résztvevőknek, hogy kiálltak a kormány mellett. Hozzátette: a demonstráció azt mutatja, még mindig él a 2010-es parlamenti választáson létrejött összefogás.

A Békemenet Magyarországért elnevezésű rendezvénynek vajdasági résztvevői is voltak, köztük a politikum és a civil szféra résztvevőivel, hiszen – mint ismeretes – néhány nappal a megmozdulás előtt a Civil Összefogás Fórum és a Kárpát-medencei civil hálót képviselő Civil Együttműködési Tanácskozás vezetősége arra szólította fel tagszervezeteiket és támogatóikat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a csendes felvonuláson, és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt is felhívta tagjainak és támogatóinak figyelmét arra, hogy lehetőségeikhez mérten minél többen utazzanak el a budapesti megmozdulásra.

Szimpátiatüntetések Magyarországért

A Magyar Polgári Párt felhívására kilenc erdélyi és székelyföldi város csatlakozott a budapestivel egy időben tartott demonstrációhoz. Csíkszeredában fontosnak nevezték, hogy azok is elmondhassák véleményüket, akik hisznek a polgári demokráciában és elutasítják a kormányt ért vádakat. Székelyudvarhelyen a szónokok köszönetet mondtak a magyar kormánynak a nemzet egységének megteremtésére tett valamennyi intézkedéséért, és elítélték az anyaországot érő, szerintük méltatlan és igazságtalan támadásokat. A kanadai és svédországi magyarok is szimpátiatüntetést tartottak szombaton: a göteborgi magyarok felhívásukban nyomasztónak nevezték a Magyarországot ért nemzetközi támadásokat, a kanadai magyarok pedig közleményben tudatták, hogy kiállnak a sarkalatos törvények és az új alaptörvény mellett. Képünkön a Marosvásárhelyen tartott szimpátiatüntetés résztvevői láthatók.

(Magyar Szó, 2012. január 23.)

Kulturális rezervátumok
Egy teljes iparág dolgozik azon, hogy alkotó elemeire, szilánkjaira morzsolja a valóságot – mondja Kölcsey Himnuszának horvát fordítója

Horvátországban egyre többen beszélnek magyarul, a zágrábi hungarológiai tanszék létrehozása pedig hozzájárulhat ahhoz is, hogy felkészült fordítók révén már a közeljövőben élő kapcsolatok alakuljanak ki a két igen gazdag kulturális közösség között – mondta el Magyar Kultúra Napja alkalmából lapunknak adott interjúban Zeljka Corak esszéista, művészettörténész, Kölcsey Ferenc Himnuszának horvát fordítója. Szerinte a tömegkommunikációs társadalom a történelmi személetet csak egyfajta fikciós, illetve virtuális jelenségként fogadja el, a szorosabb kulturális együttműködés összes szükséges előfeltétele azonban már ma is adott. A történelemtudat szerepe minimálisra zsugorodott, a két nemzet kapcsolatait a jelenünk határozza meg – állítja a Corak.

– Mi vitte rá, hogy horvát nyelvre fordítsa a magyar Himnuszt?
– A magyar Himnusz fordításán egy olyan ember hatására kezdtem el gondolkozni, dolgozni, akit nagy-nagy büszkeséggel mondhatok a barátomnak: Kiss Gy. Csaba irodalomtörténészről van szó, akivel 1993-ban ismerkedtem meg Dubrovnikban, a nemzetközi PEN-kongresszuson. Ő ott Magyarországot képviselte a nemrég elhunyt Csicsery-Rónay úr és más tekintélyes írók társaságában. Nem tudom, és nem is akarom elfelejteni Kiss úr nyílt, őszinte, baráti és szolidáris viszonyulását Horvátországhoz, hiszen a hazám akkoriban egy szörnyű agresszió áldozata volt, ennek a jelei pedig éppen Dubrovnikban váltak a legszembetűnőbbekké. Azóta folyamatosan kapcsolatban állunk, és együttműködünk Kiss professzorral.
– Miben nyilvánult meg ez az együttműködés?
– Kiss Gy. Csaba készített néhány kiváló filmet Horvátországról és Zágrábról a magyar televízió számára. Sőt, kulcsszerepet játszott a zágrábi Bölcsésztudományi Kar hungarológiai tanszékének létrehozásában, megalapításában, megnyitásában. Vendégtanárként néhány éven át részt vett a horvát főváros egyetemének életében is. A horvát nyelv, történelem, kultúra, valamint a mai, kortárs viszonyok kiváló ismerőjeként, igen sok munkát és energiát fektetett a két, évszázados közös múlttal rendelkező nemzet közötti hidak újjáépítésébe. Éveken át kitartó munkával dolgozott azon, hogy a magyar nyilvánosság, a közvélemény megismerje a szomszédos ország életét – és fordítva; vagyis inkább viszont. Ötleteket adott fordítóknak, felkeltette a hallgatók érdeklődését, megjelölte a horvátországi magyar emlékhelyeket – Zágrábban és Fiumében is. Vállalkozott arra is, hogy horvát szemszögből kutassa a magyar irodalmat: kijelölte a horvát motívumokat, vonatkozásokat – a Dalmáciára, elsősorban Dubrovnikra vonatkozó utalásokat. Ennek a munkának egyfajta kulminációja volt Kiss professzor könyve a közép-európai himnuszokról. (Hol vagy hazám? – Kelet-Közép-Európa himnuszai, Nap Kiadó Kft., Budapest, 2011. – a szerző megj.) A különösen izgalmasan megszerkesztett kötet már meghaladja az irodalmi kereteket, sőt, talán még a szélesebb értelemben vett elméleti célokat is. Valójában rekonstruálja, újrateremti a közép-európai kulturális teret, mint az igen sok tekintetben ma már elidegenedett európai civilizáció és kultúra rezervátumát. Kedves barátom kért fel arra, hogy fordítsam le a magyar himnuszt, amelyet korábban nem ismertem.
– Milyen munkamódszert választott, hogyan közelített Kölcsey költeményéhez?
– Sajnos, nem beszélek magyarul. A legnagyobb jóindulattal, őszintén szerettem volna megtanulni a nyelvet, de az idő egyre gyorsabban halad, egyre kevesebb van belőle, és egyszerűen lemaradtam erről. Magyar szótár, és a szöveg prózai horvát fordítása alapján dolgoztam, valamint Kiss professzor elhalmozott Kölcsey sorainak más nyelvű változatainak sokaságával is. Úgy hiszem, hogy a végeredmény megfelel az eredeti kötött formának, de bízom abban, hogy a tartalmi és stilisztikai szempontokat is sikerült kielégíteni – ha szabad ennyiben fényeznem magam.
– A magyar és a horvát nép együttélése nem volt menetes a feszültségektől sem az évszázadok alatt. Ugyanaz az esemény, vagy személy esetenként másként jelenik meg a magyar és a horvát történelemben: közös hősünk és írónk Zrínyi Miklós, de az 1848-as forradalomra már másként emlékezünk. Mennyire él manapság a horvát köztudatban az, ami közös, és az, amiben ellentét volt a századok alatt?
– Én sajnálom a legjobban, hogy erre – mindkét vonatkozásában – negatív választ kell adnom. Ez a kérdés ugyanis a kétoldalú, bilaterális kapcsolatokon túlmenően egy sokkal szélesebb problémakört érint. Ez pedig a történelmi szemlélet, a történelemtudat jelenléte a hétköznapokban. Az információs társadalom, a tömegkommunikációs éra mindent igyekszik egységesíteni, csakis és kizárólag az azonosságot, az azonosulást, az egységesítést favorizálja. A történelmi személetet iránt pedig mindössze egyfajta fikciós, illetve virtuális jelenségként tanúsít toleranciát. Egy teljes iparág dolgozik azon, hogy alkotó elemeire, szilánkjaira morzsolja a valóságot, és ez alól, sajnos, a közös történelmünk, történelemtudatunk sem lehet kivétel. Így hát a múltunk is csak annyiban lehet valóságos, amennyit ezek a kis szilánkok megőriznek belőle. Amennyi szilánk, annyiféle történelem… Az úgynevezett gamma emberek kitermelésének jól ismert módszere ez.
– Milyen a horvátok magyarságképe?
– Mivel a történelemtudat szerepe és hatása a minimálisra zsugorodott, a két nép, a két ország kapcsolatait a jelenünk határozza meg. Magyarország megítélése ezzel együtt is jó és pozitív a mai horvát társadalomban, hiszen a legnehezebb időkben került mérlegre a barátságunk.
– Lehetségesnek tartja, hogy az Európai Unión belül szorosabb együttműködés alakuljon ki a két ország között, különös tekintettel a közös múltra?
– Elképzelhető, hogy az unió megkönnyíti majd egyes kommunikációs csatornák működését a legkülönfélébb szakterületeken, de azt hiszem, hogy az együttműködés összes előfeltétele már ma is adott: hangsúlyozom, nem történelmi aspektusból, hiszen ennek a szemléletnek a modern civilizáció egyáltalán nem játszik a kezére, hanem az identitásunk, nemzeti jellegzetességeink megőrzése érdekében tett közös erőfeszítések terén. Mindezt pedig kiterjeszthetjük az összes olyan fontos területre, amelyik kiemelt jelentőséggel bír azoknak a közösségeknek az értékrendjében, amelyek számra az ideálok és a fennmaradás között gyakorlatilag nincs is számottevő különbség.
– A szocialista időszakban, részben kényszerűségből is, de jól ismertük egymás irodalmát, kultúráját. A rendszerváltás után beáramlott a nyugati és az amerikai kultúra a poszt-szocialista országokba, és már nem figyelünk oda egymásra. Magyarországon alig-alig jelenik meg például horvát fordítás. Horvátországban fordítanak magyarokat? Ismerik a kortárs írókat, képzőművészeket, filmendezőket?
– Sajnos elenyésző mindezek ismertsége. A magyar kultúra gyakorlatilag a nagyvilágon keresztül, alaposan átszűrve jut el hozzánk, s nem a forrástól, a Dráván át. Így van ez például Hamvas Béla kiemelt státusával is. Azt hiszem azonban, hogy a zágrábi magyar tanszék megalapítása nagy előrelépést jelenthet ilyen tekintetben is, és számíthatunk majd arra, hogy pozitív irányban fejlődik, javul ez a helyzet. Horvátországban egyre többen beszélnek magyarul, s ezzel együtt nőni fog a rátermett és felkészült fordítók száma is, akik révén lehetővé válik majd, hogy a két igen gazdag kulturális közösség között aktív, élő kapcsolatok alakuljanak ki.

Programok Budapesten és vidéken
Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a Himnusz kéziratát Szatmárcsekén – 1989 óta ezen jelentős nemzeti és irodalomtörténeti pillanatunkról emlékezünk meg a magyar kultúra napján. A jeles napon egymást érik a rendhagyó kulturális események és megemlékezések országhatárainkon innen és túl, továbbá ezen a napon adnak át számos, a magyar kultúrával és oktatással kapcsolatos kitüntetést.
Az Országos Széchényi Könyvtárban Könyvtárlat címmel kulturális programsorozat indul. A Magyar Nemzeti Múzeum Érték/mentés másként című programjával várja az érdeklődőket, a MOM Kulturális Központ ünnepi rendezvényt tart Párbeszéd a magyar közművelődésért címmel. A Marczibányi Téri Művelődési Központban és az Urániában is megtekinthető vasárnap Jankovics Marcell Az ember tragédiája című animációs filmje. E napon zárul az Iparművészeti Múzeumban a Főúri öltözetek az Esterházy-kincstárból című tárlat. A jeles napon számos múzeum, a Műcsarnok, az Ernst és a Néprajzi Múzeum kiállításait is ingyen látogathatja a közönség, a Magyar Nemzeti Galéria tárlatvezetésekkel és koncerttel készül. Péntektől a Magyar Országos Levéltárban láthatók Deák Ferenc elveszettnek hitt, nemrég megkerült magánlevelei, amelyeket az intézmény a jeles nap alkalmából tár a nyilvánosság elé.
Pécsett az új Zsolnay Kulturális Negyed ad helyet az ünnepi programoknak, amelyek között találunk népdalversenyt, irodalmi beszélgetést és táncházat is. A székesfehérvári Vörösmarty Színházban vasárnap az Ádámok és Évák ünnepét rendezik meg: tizennégy helyi iskola diákjai mutatnak be egy-egy jelenetet Madách Imre Az ember tragédiája című művéből. A Debreceni Református Kollégium pénteken előadóesttel, míg a Debreceni Művelődési Központ és a városi önkormányzat vasárnap egész napos programsorozattal köszönti a magyar kultúra napját. Kecskemét számos helyszínén, három napon át várják az érdeklődőket: az események között szerepel irodalmi est, templomi hangverseny, kiállításmegnyitó és bábszínházi előadás is.

(Magyar Hírlap, 2012. január 21.)

Željka Čorak

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a Himnusz kéziratát Szatmárcsekén – a magyar kultúra napján a mű születésére emlékezünk

Ferenc Kölcsey                                              Kölcsey Ferenc
Himna                                                            Himnusz
(Iz olujnih stoljeća mađarskoga naroda)       A magyar nép zivataros századaiból

Mađarima, Bože, pruži                                    Isten, áldd meg a magyart
Izobilje, radost, sreću,                                     Jó kedvvel, bőséggel,
I blagoslov svoj pridruži                                  Nyújts feléje védő kart,
Kad se s dušmaninom sreću.                           Ha küzd ellenséggel;
Godinu im podaj laku                                      Bal sors, akit régen tép,
Jer imahu zlu sudbinu,                                      Hozz rá víg esztendőt,
Platili su cijenu svaku                                       Megbünhödte már e nép
Tog što bit će i što minu.                                  A multat s jövendőt!

Precima si pomogao                                       Őseinket felhozád
Na Karpate stići prvi,                                     Kárpát szent bércére,
Domovinu lijepu dao                                      Általad nyert szép hazát
Bendeguzovoj si krvi.                                     Bendegúznak  vére.
Kud Dunavu, Tisi rijeci                                   S merre zúgnak habjai
Šum se širi valovima,                                      Tiszának, Dunának,
Arpadovoj hrabroj djeci                                 Árpád hős magzatjai
Cvast si dao na tim tlima.                                Felvirágozának.

U Kunsagu za nas poljem                               Értünk Kunság mezein
Njihao si zrelo klasje,                                     Ért kalászt lengettél,
Grozd tokajski s tvoje volje                            Tokaj szőlővesszein
Nektarom oblijevo nas je.                              Nektárt  csepegtettél.
Ti znamenja zabi naša                                    Zászlónk gyakran plántálád
Na opkope turskih horda,                             Vad török sáncára,
Mrku vojsku Matijaša                                   S nyögte Mátyás bús hadát
Podnije bečka tvrđa gorda.                           Bécsnek büszke vára.

Al ogriješismo se, jao,                                   Hajh, de bűneink miatt
Planuše ti grudi gnjevom,                               Gyúlt harag kebledben,
S oblaka si udarao                                         S elsújtád villámidat
Gromovima nas i sijevom.                              Dörgő fellegedben:
Mongolskih pljačkaša strijeli                          Most rabló mongol  nyilát
Ti nad nama zujit pusti,                                  Zúgattad felettünk,
Turskog ropstva jaram cijeli                          Majd töröktől rabigát
Na leđa nam još se spusti.                             Vállainkra vettünk.

Čuo pjev se pobjednika                                Hányszor zengett ajkain
S osmanlijskih divljih usta                              Ozmán  vad népének
Naših palih gdje vojnika                                Vert hadunk csonthalmain
Leži kosti hrpa pusta!                                   Győzedelmi ének!
I sin vlastit znaše ubit                                    Hányszor támadt tenfiad
Moju lijepu domovinu,                                  Szép hazám, kebledre,
Ona po svom djetetu bî                                S lettél magzatod miatt
Smrtna urna svome sinu!                               Magzatod hamvvedre!

Progonjeni krit se htjede,                              Bújt az üldözött s felé
Al pećina mač na nj sprema,                         Kard nyúl barlangjában,
I ma kamo da se djede                                 Szerte nézett, s nem lelé
U domaji doma nema.                                  Honját a hazában.
Na vrh stupi, u dol slazi,                               Bércre hág, és völgybe száll,
Bol i očaj svud ga prate,                               Bú s kétség mellette,
Krvav potop nogom gazi,                             Vérözön lábainál,
Nad glavom mu more vatre.                         S lángtenger felette.

Tvrđa bješe, sad je kamen,                          Vár állott, most kőhalom;
Lepršala radost tu je,                                   Kedv s öröm röpkedtek:
Sada hropac, smrtni amen                            Halálhörgés, siralom
Mjesto nje se ovdje čuje.                             Zajlik már helyettek.
Ah, sloboda nije sama                                  S ah, szabadság nem virúl
Procvala iz krvi mrtvih,                                A holtnak véréből,
Suzi oko sirotama,                                      Kínzó rabság könnye hull
Mučeničkog ropstva žrtvi.                           Árvánk hő szeméből!

Nad Mađarima se stuži,                             Szánd meg, Isten, a magyart,
Bože, jer taj narod strada,                         Kit vészek hányának,
Zaštitnu im ruku pruži                                 Nyújts feléje védő kart
Na njihovu moru jada.                               Tengerén kínjának.
Godinu im podaj laku                                Bal sors akit régen tép,
Jer imahu zlu sudbinu,                               Hozz rá víg esztendőt,
Platili su cijenu svaku                                Megbünhödte már e nép
Tog što bit će i što minu.                           A múltat s jövendőt!

Magyar Kultúra Napja
Kölcseyvel a horvátországi jelenlétért

„Horvátországban egyre többen beszélnek magyarul, a zágrábi hungarológiai tanszék létrehozása pedig hozzájárulhat ahhoz is, hogy felkészült fordítók révén már a közeljövőben élő kapcsolatok alakuljanak ki a két igen gazdag kulturális közösség között” – mondta el a magyar kultúra napja alkalmából a lapunknak adott interjúban Zeljka Corak esszéista, művészettörténész, Kölcsey Ferenc Himnuszának horvát fordítója. Corak úgy véli, a tömegkommunikációs társadalom a történelmi szemléletet csak egyfajta fikciós jelenségként fogadja el. A szorosabb kulturális együttműködés összes szükséges előfeltétele azonban már ma is adott. A történettudat szerepe minimálisra zsugorodott, a két nemzet kapcsolatait a jelenünk határozza meg. Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a Himnusz kéziratát Szatmárcsekén. A magyar kultúra napján – amelyen egymást érik a rendhagyó kulturális események és megemlékezések országhatárainkon innen és túl – erre a jelentős nemzeti és irodalomtörténeti pillanatra emlékezünk.

(Magyar Hírlap, 2012. január 21.)

Az újvidéki razzia hetvenedik évfordulója
Botrányszagú megemlékezés(ek)

Botrányos politikai viták sorozata árnyékolja be a délvidéki Újvidéken a razzia hetvenedik évfordulójára szervezett megemlékezéseket. A második világháborúban, a visszacsatolás rövid időszakában, 1942. január 20. és 23. között a magyar csendőrök és katonák 3300-3800 ártatlan embert – főként zsidókat és szerbeket – gyilkoltak meg a „hideg napok” néven ismert akcióban. Az idei botránysorozat egyik előjele az évfordulós rendezvények szervezőbizottságának feloszlatása volt, majd Igor Pavlicic, a város polgármestere bejelentette: nem engedi meg, hogy „cirkuszt” csináljanak a gyászszertartásból, és csupán egy rendezvényen emlékeznek az áldozatokra – mindannyian egyszerre.
Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a régió egyik legnagyobb történelmi tragédiájának évfordulóját a pártok – élükön a szerb pravoszláv egyház támogatását élvező szélsőségesekkel – igyekeznek „kisajátítani”. A bácskai pravoszláv püspökség azonnal cáfolta Pavlicic polgármester bejelentését, és közölte: szó sincs semmiféle közös megemlékezésről, az egyház továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy – ahogy tavaly is – önállóan szervez megemlékezést. A püspökség azzal érvel, hogy a politikusi beszédek nem méltóak a gyászhoz, hátterében azonban az áll, hogy Pavlicic polgármester a Boris Tadic szerb elnök vezette Demokrata Pártot képviseli, az egyházfő, Irinej pátriárka pedig az elmúlt évtizedekben Slobodan Milosevic egykori diktátort támogatta.
A razzia áldozatai között jelentős részben voltak izraeliták, a most zajló politikai csatározások azonban a legkevésbé sem róluk szólnak. Goran Levi, az ily módon kínos helyzetben került Újvidéki Zsidó Hitközség vezetője úgy nyilatkozott, hogy ők is inkább a közös megemlékezést támogatták volna. Tegnap volt hetven esztendeje annak, hogy az újvidéki razzia elkezdődött, de egyelőre csak a méltatlan politikai csatározásoktól hangos a szerb sajtó, az érintettek a hétfői, a tragédia lezárásának jubileumára időzített központi gyászszertartásra készülnek. Azt azonban továbbra sem tudni, hogy ki kivel, illetve hogyan emlékezik majd a hideg napokra.

2 perces interjú

Meggyászolni m ások ártatlan áldozatait

Egeresi Sándor, Vajdaság Autonóm Tartomány parlamenti házelnöke

– A délvidéki magyarság számára mit jelent ma, 2012-ben egy ilyen évforduló?
– Meg kell tanulnunk meggyászolni mások ártatlan áldozatait. Az újvidéki hideg napok valójában történelmünk egyik szégyenfoltja, de ugyanakkor el kell mondanunk azt is, hogy mindaz, ami a második világháború végén, 1944-ben és 1945-ben történt, ugyancsak ártatlan – ezúttal magyar – áldozatok ezreinek erőszakos halálával járt.
– Voltak kezdeményezések, hogy közös megemlékezésen hajtsanak fejet az 1942-es razzia, és az 1944-45-ös magyar áldozatok emléke előtt. Elképzelhetőnek tartja, hogy ez a közeljövőben megvalósuljon?
– Ezt már az időpontok különbsége miatt sem tartom elképzelhetőnek, hiszen a razzia januárban történt, a második világháború végén a magyarság elleni atrocitások pedig novemberben kezdődtek. Az én elvárásom az, hogy megteremtődjenek a feltételek ahhoz, hogy az itt élő szerbség és magyarság együtt emlékezzen mindezekre az eseményekre. Ez részben már meg is valósult, hiszen én, mint parlamenti házelnök, és mint vajdasági magyar politikus január elején ott voltam Csúrogon, és felszólaltam a razzia első nagyobb eseményének évfordulóján. Az az elvárásom tehát, hogy novemberben a szerb politikusok is megkoszorúzzák a magyar áldozatok emlékhelyét. Nagy megtiszteltetés érne bennünket, ha Magyarország és Szerbia miniszterelnöke, Orbán és Cvetkovic úr, vagy a két államfő, Schmitt és Tadic úr közösen emlékezne meg ezekről az eseményekről.

Egeresi Sándor

Rácz Szabó László
a Magyar Polgári Szövetség elnöke, a délvidéki Magyar Nemzeti Tanács tagja

– A délvidéki magyarság hogyan éli meg a razzia hetvenedik évfordulóját?
– Meggyőződésem szerint nemcsak a vajdasági magyarság, de a teljes magyar nemzet feldolgozta, a maga részéről lezárta már ezt a témát. A bűnösöket még Horthy Miklós idején elítélték, megbüntették, komoly katonai vizsgálat folyt. Itt tehát szó sem lehet kollektív bűnösségről. Azzal azonban, hogy feltártuk a gaztetteket, természetesen még tűntek el a történelemből. Tiszteljük az ártatlan áldozatok emlékét.
– Mennyiben dolgozta fel a szerb társadalom az 1944-45-ös eseményeket?
– Szerb részről ezeket az eseményeket semmilyen szinten nem dolgozták fel. Pedig nagyságrendjében ekkor – amikor egyértelműen nemzeti alapon irtották a magyarokat –, sokkal többen estek áldozatul: a negyvenezer halott között nincsenek más nemzetiségűek. Tömegesen pusztították, megkínozták, megcsonkították az embereket. Ez tehát egy tudatos népirtás volt, amelynek terveit le is írták, s az volt a célja, hogy megtisztítsák a területet a magyarságtól.
– Az idei megemlékezésekkel összefüggésben kialakult vitákban vállal-e bármilyen szerepet is a vajdasági magyar politikum?
– Semmilyet, ezzel mi nem foglalkozunk. Egyezzenek meg, s ha odaengednek bennünket, akkor viszünk egy koszorút. A vitákban nem vagyunk hajlandóak részt venni. Mint mondtam is, nem a magyarság bűne volt a razzia, a vétkeseket elítélték, ellenben az 1944-45-ös események bűneinek terhét az egész szerb társadalom a hátán cipeli mindaddig, amíg az egész nincs letisztázva.

Rácz Szabó László

(Magyar Hírlap, 2012. január 21.)

Az 1942-es razzia áldozatainak emlékműve Újvidéken

Volt barátok levelezése

Nemcsak Magyarországon, de nemzetközi szinten is igen nagy figyelem övezte Orbán Viktor szerdai szereplését az Európai Parlamentben. A magyar miniszterelnök felvette a kesztyűt és kiállt a képviselők elé, hogy védje a magyar álláspontokat a testület kritikáival szemben.
A lendületes, meggyőző erejű felszólalás lényege az volt, hogy az Európai Bizottság és a magyar kormány tulajdonképpen csak abban nem ért egyet, hogy a jegybankelnöknek és a monetáris tanács tagjainak az alaptörvényre kell-e esküdniük, vagy más módot kell választaniuk arra, hogy hitet tegyenek jövőbeni lelkiismeretes munkájuk mellett. Orbán álláspontja vélhetően nem kicsit lepte meg az EP tagjainak többségét, hiszen az elmúlt hetekben ennél jóval több bírálatot fogalmaztak meg a magyar kormánnyal szemben. A kormányfői megnyilatkozásból viszont arra lehet következtetni, minha Magyarország meghátrálna a kritikák elől. Ami várható volt, hiszen az utóbbi napokban sorra érkeztek a bírálatok az EB-től, az amerikai, a francia és az osztrák külügyminisztertől, a német kormánytól, soha nem látott mélységbe zuhant a forint árfolyama, s nyilvánvalóvá vált: az olyannyira szükséges IMF-hitelt az ország nem kapja meg, ha előbb nem teljesíti az EU támasztotta feltételeket.
Egy hónappal ezelőtt a magyar kormányfő még egy interjúban azt mondta: az uniós bírálatoktól nem kell megijedni, „nem kell bebújni az asztal alá, hanem nyílt vitákban kell megvédeni az álláspontunkat”, szerdán viszont a Bild című német lapnak már arról beszélt: „a hatalomnak és nem az érvek előtt fogunk meghajolni”. Az Index kormányzati forrásokból úgy értesült: napok alatt eldőlhet, hogy az EU által kifogásolt jogszabályokat milyen pontokon írják át. Fellegi Tamás, a Valutaalappal folytatandó tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter, aki az utóbbi napokban több fontos nemzetközi tisztségviselővel találkozott, a héten levélben összegezte a kormánynak, hogy konkrétan milyen kifogásai vannak az EB-nek a jegybanktörvény, az adatvédelmi biztos hivatalának átalakítása és a bírói munka felső korhatárának csökkentése miatt. Márpedig az EB  a Valutaalappal való tárgyalások megkezdését ezen törvények módosításához köti. Ami azt jelenti, hogy nincs mozgástér, nincs kibúvó.
Ezt, a jelekből ítélve, Matolcsy György is észrevette. Ugyanis a napokban az Index birtokába került az a dokumentum, amelyet a nemzeti fejlesztési miniszter írt alá, s amely leszögezi: a jegybanki függetlenség, a pénzügyi intézmények, a válságadók, a költségvetés és az adózás terén előrelépésre van szükség ahhoz, hogy Magyarországnak reménye legyen a hitelmegállapodásra. Matolcsynak nem lehetett könnyű megszövegezni ezt az iratot, hiszen a benne foglaltak végrehajtása gyakorlatilag lenullázza másfél éves tevékenységét. Ráadásul már nemcsak azt kénytelen elviselni, hogy neves, egyébként jobboldali kötődésű közgazdász kollégái is rendszeresen és nyíltan bírálják elképzeléseit, de a héten azt is meg kellett érnie, hogy Járai Zsigmond, a Költségvetési Tanács frissen lemondott elnöke kijelentette: Matolcsy „eléggé elhasználódott a piacon”, személyi változtatásokra lenne szükség ahhoz, hogy hiteles legyen a gazdaságpolitikai fordulat a befektetők számára is. Mindezt azzal együtt is, hogy úgy látja: a magyar gazdaság helyzete lényegesen jobb annál, mint amit a hitelminősítők leírtak. Az egykori jegybankelnök szerint ki kell békülni az IMF-fel, az EU-val, a befektetők képviselőivel, a nagyvállalatokkal, „békülékenyebb, simulékonyabb gazdaságpolitikát” kellene folytatni. Matolcsy minderre úgy reagált, hogy nyilvánosan szakított Járaival. Közleményben „volt barátjának” nevezte a közgazdászt, és sérelmezte, hogy Járai nem veszi figyelembe az eddigi eredményeket, s még azt is tudatta vele (és a közzel), hogy „kitűnő szellemi és fizikai állapotnak örvend”.
Ami kétségtelenül jó hír. Már csak arra várunk, hogy ugyanilyen módon jellemezhessük a magyar gazdasági állapotokat is.

(Magyar Szó, 2012. január 21.)

Neves kollégái is nyíltan bírálják Matolcsy György elképzeléseit

VISSZAPÖRGETÉS

Ősrokonok találkozása

„Az óczeánban kocsnyaszerű tengeri férgek majd élve, majd holtan mint fénylő csillagok jelennek meg. Az ő foszforfényök a végtelen óczeán zöldes tükrét tűztengerré alakítja át.” (Alexander von Humboldt)

Konrád Keller, a zürichi műegyetem tanára a Szuezi-csatorna bejáratánál veszteglő hajó fedélzeti korlátjának támaszkodva hallgatta újdonsült ismerőse, Fryderyk Franciszek Chopin, a zeneszerző zongorajátékát, s a lemenő Nap fényében kémlelte a partot, kereste tekintetével a felületesen ugyan, de mégiscsak ismerős arcokat, utastársaikat, akiket még délután vittek ki egy csónakkal a szárazföldre a matrózok körülnézni, lomhán csak, a semmittevés kedvéért héderezni… Él még az entuziazmus az idegenben! Turistáskodni pedig mindig jólesik…

Nagyon lassan teltek január első napjai. Az új esztendőt hevesen köszöntő publikum csak elnyújtva, időigényesen, vontatottan józanodott…

Időközben pedig sajátságos, bensőséges kapcsolat alakult ki a zeneszerző és a tudósprofesszor között. Lassan, de biztosan szövődött köztük a barátság.

Ahogy Keller úr a sirályokat figyelte – a víz felett repkedő madarakon akadt meg tekintette –, amint azok lecsaptak áldozataikra, elsőre észre sem vette, hogy Chopin[1] némán ugyan, de a fejével intett feléje… A szempár a kottára szegeződött, a mozdulat egyértelmű volt, és a zürichi műegyetem tanára máris lapozott. Újabb két kottaoldal tűnt elő a zongorának támasztott, hangkegyekkel teleírt lapokon.

A zeneszerző ujjai könnyedén, s mégis kimérten, mintegy méltósággal siklottak a billentyűkön. Futamai érzékeny összhangra leltek a víz halk hullámzásával, ahogy szégyenlős fodrai a hajó oldalának csapódtak, a madarak neszezésével, az enyhe szellő hangjával, ahogy szerényen és diszkréten a kottapapírt megrecegtette, megsuhogtatta… Mintha mindezek a hangok, hangfoszlányok (a természet spontaneitásából eredőek és az értően megkomponáltak…) csakis így együtt, elvegyülve, egymást kiegészítve, s helyenként egymást meg-megtörve, s mégis kölcsönös kiegészülést (kielégülést?) ígérve a másiknak, csak így, ebben a szeszélyes formában adnák meg és teljesítenék be a zeneélvezet örök igazságélményét, Keller úr egészen belefeledkezett a hangulatba, gondolatai is ott kavarogtak valahol a hangjegyek és zörejek egymást ingerlő, titokzatos örvényében. Kelletlenül meg is rémült hát, amikor a zongorista, játékát hirtelen megszakítva, felkelt hangszere mellől.

– Folytatva iménti beszélgetésünket… Megmondaná nekem, kérem, hogy Ön szerint mi ösztökélte ősünket arra, hogy vízre szálljon?

– Per… persze. Bizony a tengerparti embernek is jó sok idejébe tellett… Nagyon sokáig nem mert megkockáztatni a vízre szállást. Végül azonban mégis szakított ezzel… Hogy most aztán arra ébredt-e rá, hogy a nagy víz népeket és civilizációkat választ el egymástól, vagy az istenek hívásának engedelmeskedett, már megbocsásson, de azt én minden tudományos eredményünk ellenére, ennyi idő után sem tudhatom. Tény azonban, hogy ősünk megfigyelte az állatok életét, és a számára hasznos tapasztalatokat levonva szállt harcba…

– Harcba?! A természet ereje, a mérhetetlen tenger ellen? Csak én érzek ebben blaszfémiát?!

– Figyeljen csak! Előbb rájött arra, hogy a fa fennmarad a víz felszínén, sőt, még kisebb-nagyot terhet is elbír anélkül, hogy elsüllyedne. Ezeket a fadarabokat ősünk összerótta hát – és máris felfedezte, feltalálta a tutajt. Szaladhatott volna azonmód a szabadalmi hivatalba, ha létezett volna akkoriban már ilyesmi… Amikor pedig a fatörzset kivájta, már csónakja is volt. Kezdetben még a kezével evezett, de időközben mindvégig egy, a kezéhez hasonlatos eszközön, valami szerszámféleségen törte a fejét… Kitalálta, megalkotta hát az evezőt! Nemcsak hidegen, de igencsak erősen is fújtak azok a szelek, befogta hát őket a vitorlájába…

– Éretem! Tehát halászattal kezdett foglalkozni… Fantasztikus, hogy mindez így elmondva, így megfogalmazva mennyire egyszerűnek tűnik, s mégis mily csodálatos nagyszerűség rejlik benne… Evolúciós nagyszerűség, ha megengedi kedves barátom… – szólt rajongását cseppet sem titkolva Chopin, miközben karját Keller[2] vállára tette, és együtt indultak a hajóorr felé.

– Igen, és a halászból kisvártatva hajóssá fejlődött! Majd pedig, ahogy érintkezésbe lépett a tengerentúli emberekkel, immár adott volt számára a lehetőség arra is, hogy a tudását is kicserélje. Ismeretiért, mintegy váltópénzként, mások tapasztalatait, szokásait, hagyományait is megkapta cserében… Mindez nagyon képlékenyen illusztrálható, és tudományosan is bizonyítható a Földközi-tenger példáján, amelynek partjain a műveltség már rég magas fokra emelkedett…

– Ha jól értelmezem a szavait, akkor ezzel lényegében azt akarta mondani, hogy azok a népek fejlődtek gyorsabban, nagyobb lendülettel, amelyek érintkeztek a vízzel.

– Lényegében igen. Ön, kedves barátom, mérnöki pontossággal értelmezi a szavaimat. Bárcsak mások is, legalább fele ennyire értenének! Hiszen vessünk csak egy pillantást Britanniára… De ha ez példának nem volna elég, akkor akár Japánt is javasolhatom, amely, ugye, jóval fejlettebb, mint ősrokona, Kína. És akkor még a maláj szigetvilágról említést sem tettem…

– És amint Kolumbusz Kristóf átkelt az Atlanti-óceánon, máris biztosította Európának a tengerek feletti uralmat!

– Látom, s bevallom, őszintén örülök annak, hogy sikerült felcsigáznom az érdeklődését. Éppen ezért sajnálom is, hogy most magára kell hagynom, kedves barátom, de egy ifjú hölgynél ígérkeztem el… És jut eszembe: a hajó klubhelyiségében ma este egy kínai árnyjátékos szerepel. Kérem, jöjjön el, és a kisasszonynak is bemutatom majd. Ha pedig időnk és hangulatunk engedi, s ha Önt is érdekli még a téma, a most félbehagyott beszélgetést is folytathatjuk majd.

– Menjen csak nyugodtan, én ott leszek.

– Az esti viszontlátásra, kedves barátom!

– Viszont látásra!

A tudós határozott mozdulataiból mindezek után Chopin már alig láthatott, észlelhetett bármit is, Keller ugyanis céltudatosan, szempillantás alatt tűnt el a fedélzetről. A zeneszerző a gyémántgyűrűjén is megcsillanó tompa lámpafényben – amelynek immár a lemenő Nap utolsó visszamaradt sugara is átadta a helyét –, mintha csak céltalanul tenné, de kiballagott még a hajóorrig. Neki nem volt sürgős, halaszthatatlan dolga. S visszafelé indulva is csak a bóklászás látszatát keltve, elnyújtott léptekkel haladt, miközben úgy kémlelte a hajót körülvevő sötétséget, mintha pillantásával, tekintetével még elérhetné (s mintha még ott sejtené…) a mögötte megbúvó mérhetetlenséget…

(Magyar Szó, 2012. január 21.)

Szerencsés Anna illusztrációja

[1] „A cár 1825. május 13-án Varsóba utazott, hogy megnyissa a lengyel országgyűlést (Szejm). Miután hallotta a »csodálatos« Chopint játszani, az uralkodó fellépett a színpadra és egy gyémántgyűrűt adott ajándékba a fiatal művésznek. Egy évvel később Chopint felvették a varsói Konzervatóriumba. Az iskola alapítója és első igazgatója, Józef Elsner zeneszerző lett Chopin zeneelmélet-tanára. Nem is találhatott volna jobb tanárt, Elsner, bár ragaszkodott a hagyományos képzéshez, maga is romantikus hajlamú zeneszerző volt, és felismerte, hogy a fiatalember egyéni fantáziáját bűn lenne az akadémikus követelményekkel gúzsba kötni. Legutolsó jelentéseinek egyikében a fiatal Chopint valódi géniusznak írta le.” (Világhíres zeneszerzők sorozat, 2. kötet – Frédéric Chopin, összeállította: Alberto Szpunberg, Iványi Franciska fordítása, sorozatszerkesztő: Szilágyi János, Kossuth Kiadó, Budapest, 2011.)

[2] „Mi kevesebbet gondolunk a hatalmas hadi tettekre, hanem inkább a népre az ő nevezetes vallási és állami intézményeivel, amaz óriás embertömegek szívós kitartására, a kiknek együttműködése uralkodóik nyomása alatt az építésnek gigászi és elpusztíthatatlan emlékeit alkotta meg. Rágondolunk a hatalmas Izis-templomra, a különös szfinxekre, a merész obeliszkekre titokzatos hieroglifáikkal, mindenek fölött pedig az óriás piramisokra, melyek, úgy látszik, örökre daczolnak az idő fogával.” (Dr. Keller Konrád: A tenger élete, 271 ábrával és 10 szines táblával, Csopey László fordítása, a Természettudományi Könyvkiadó-vállalat és a Magyar Tudományos Akadémia segítkezésével kiadja a Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1897.)

FELLÉPŐ – ELŐ- ÉS ÉLŐ LEMEZBEMUTATÓ A MILLENÁRISON
Egy sokoldalú Mókus

A Millenáris Fogadóban tartja a Magyar Kultúra Napján, vagyis vasárnap este elő- és élő lemezbemutató koncertjét Szirtes Edina Mókus hegedűművész, énekes és zeneszerző, aki hegedűművészi diplomáját a szegedi Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte 2002-ben, majd zeneszerzéssel kezdett foglalkozni. Írt zenét többek között a Szegedi Színkör, a Szegedi Kortárs Balett, Kováts Kriszta Színháza, a Baltazár Színház és a Magyar Rádiószínház számára, és a 2010-es tűzijáték zenéjét is ő szerezte.
Stúdiózenészként és dalszerzőként több komoly- és könnyűzenei együttes produkciójában, illetve hanglemezén szerepelt, és folyamatosan koncertezik is velük (Zsédenyi Adrienn, Presser Gábor, Balássy Betti & Varga Feri, Falusi Mariann, Sárik Péter Trió, Hevesi Tamás, Nagy János, Havasi Balázs, Makám és Kolinda, Pusztaszó, FSCO, Harmonia Garden, Napoleon Boulevard).
Saját zenekaraival (Fabula Rasa, Nomada, Blues B.R.Others) is rendszeresen fellép itthon és külföldi világzenei fesztiválokon. A Fabula Rasaval az első Budapest Fringe Fesztiválon mutatkozott be, és szakmai különdíjjal jutalmazták produkciójukat. Mókus 2004-ben Artisjus-díjat kapott, 2007-ben a nemzetközi Song Writing dalíróversenyen tizenötezer pályamű közül a legjobb tizennégy dal közé választották szerzeményét. Tessék-lássék címmel megjelent szólólemezét a Fonogram szakmai zsűrije a legjobbnak ítélte 2010-ben világzene kategóriában.
A művésznő sokoldalúsága két új lemezanyagán is megmutatkozik. A már elkészült, és a vasárnapi koncerten is kapható lemez címe Mókus és a Tao. Az album anyaga az ősi kínai bölcseleti alapmű, Lao-ce: Tao Te King – Az út és erény című könyvéből vett tizenkét megzenésített verset tartalmaz. A dalokat Mókus egyedül énekelte, valamint játszotta lemezre zongorán, brácsán, hegedűn, melodikán. Ezzel párhuzamosan akusztikus popzenei anyagot is rögzíteni kezdett Szerelmesezős címmel, s ennek anyagát ő maga „érzelgős asszonyzenének” nevezi.

(Magyar Hírlap, 2012. január 19.)

Szirtes Edina Mókus

Már a maják is cigiztek

Nikotinmaradványokat találtak a tudósok egy legalább ezeréves maja edényben. A felfedezés jeletősége, hogy ez az első fizikai bizonyítéka annak, hogy ez a Közép-Amerikában élt prehispán civilizáció már használta a dohányt. A palackon felirat is található, amelyet a régészek úgy értelmeztek: „az ő dohányának otthona”. Ezt azonban nem fogadták el bizonyítéknak, mert, mint mondják: „Az edényeken lévő szövegek gyakran jelzik a tartalmat vagy legalább a szándékot, hogy mit akartak tárolni benne, de a valódi használat során ettől eltérhettek” – mondta Jennifer Loughmiller-Newman kutatásvezető, az Albany Egyetem munkatársa. A palack belsejéből ezért anyagmintákat vettek, amelyekből kivonatokat készítettek, majd elemezték azokat. Az analízis nikotint mutatott ki, s ez arra utal, hogy az edényben dohányleveleket tartottak.
A palack – amely vélhetőleg 700 táján készülhetett Mexikóban, Campeche vidékén – egyike annak az ezerötszáz darabból álló edénygyűjteménynek, amelyet az amerikai Kongresszusi Könyvtár kollekciójában őriznek. Bár a palackok közül sokat töltöttek meg időközben más anyagokkal, a kutatóknak tömegspektrométerrel sikerült megállapítaniuk, hogy mi volt az eredeti tartalmuk. A nikotin azonosítását megelőzően egy másik edényből egy alkaloidot, teobromint mutattak ki, amely a kakaó fő alkotórésze.

(Magyar Hírlap, 2012. január 19.)

Dylan-dalokkal ünnepli évfordulóját az Amnesty International
Az ötvenes szám a szoros kötelék

Összeköti az ötvenes szám Bob Dylant és az Amnesty International (AI) emberjogi szervezetet: a zenész fél évszázada írt alá szerzőést a Columbia lemezkiadóval, a jogvédő csoport pedig akkor alakult. Az AI évfordulóját az előadó dalait tartalmazó négylemezes kiadvánnyal ünneplik, amelyen világhírű zenészek éneklik Dylan slágereit.

A Chimes of Freedom - The Songs of Bob Dylan című lemez az Universal gondozásában jelenik meg, és több mint hetven szám hallható rajta. Dylan ingyen bocsátotta az AI rendelkezésére a szerzeményeket. A dalok sorát Johnny Cash nyitja: Rick Rubin producer az 1969-es One Too Many Mornings című Cash-Dylan-duett egy részét engedte átdolgozni a The Avett Brothersnek. Néhány dalt direkt a jótékony célokat szolgáló AI-válogatás kedvéért játszottak fel, s néhány már ismert volt korábban is. Van, amelyik közelít az eredeti Dylan-stílushoz, ilyen például Kris Kristofferson közreműködése, a Quinn the Eskimo. A lemezen hallható Pete Seeger (Forever Young), Natasha Bedingfield (Ring Them Bells), a Mariachi el Bronx (Love Sick). Bob Dylan leghíresebb slágereit pedig a Queens of the Stone Age (Outlaw Blues), a Gaslight Anthem (Changing the Guards) és a My Morning Jacket (You're a Big Girl Now) adja elő.
Dzsesszköntösbe öltöztetve adja elő a Just Like a Woman című dalt Carly Simon, a The Times They Are A-Changin' pedig a Flogging Mollynak jutott. Ezúttal punk stílusban, ír népzenei elemekkel fűszerezve hallható az emblematikus zeneszám. Közreműködik Sting (Girl From the North Country), Elvis Costello, Hoan Baez, Eric Burden és Jackson Brown, a fiatalabb nemzedéket pedig - sokak bírálatára - Miley Cyrus és Keisha képviseli olyan együttesek mellett, mint a Rise Against, a The Airborne Toxic Event és a Silversun Pickups.

(Magyar Hírlap, 2012. január 19.)

Dylan ingyen adta oda dalait az Amnesty Internationalnek

Békemenet Magyarországért

„Mi, magyar demokraták békemenetet hirdetünk január 21-én, szombaton délután 16 órára a budapesti Hősök terére, ahonnan az Országházig megyünk. Kérünk minden magyart, aki szándékainkkal egyetért, akinek fontos hazánk függetlensége és fölemelkedése, aki szentnek tartja a polgári demokrácia eszményeit, csatlakozzon hozzánk és tartson velünk!” – olvasható abban a felhívásban, amelyet több közéleti személyiség hirdetett meg, s amelyhez csatlakozott a Civil Összefogás Fórum. A kezdeményezés aláírói között van Bayer Zsolt, a Magyar Hírlap publicistája, Bencsik András, a Demokrata és Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője, Pataky Attila zenész, Pozsonyi Ádám író, Szőnyi Kinga műsorvezető és mások. „A kommunizmus és posztkommunizmus lélekölő évtizedei után, növekvő aggodalommal látjuk, hogy a nemzetközi nyilvánosságban megjelenő félrevezető és elfogult híradások miképpen erősítenek föl egy olyan közhangulatot, amely méltatlan és igazságtalan színben tünteti fel országunkat, s amely egyre nagyobb károkat okoz hazánk gazdaságának…” – figyelmeztetnek a demonstráció szervezői.
A megmozdulás kezdeményezői tegnap sajtótájékoztatón elmondták: néma, békés demonstrációval kívánnak tüntetni a kormányért és Európáért. Széles Gábor nagyvállalkozó az előzetes felmérések alapján legalább százezer tüntetőre számít.  „Igent mondunk Európára, de nemet arra, amit Európa egyes politikai és sajtókörei művelnek Magyarországgal” – mondta Bayer Zsolt, aki hozzátette: nem akarnak együtt tüntetni a szélsőjobboldallal, és nem fognak zászlókat égetni.
A megmozduláson nem lesznek szónoklatok. A szervezők arra kérik a demonstrációra érkezőket, hogy lakóhelyük nevét tüntessék fel zászlóikon, kokárdát, mécsest és gyertyát is vigyenek magukkal. Kiemelték: a demonstráción nem szeretnének olyan feliratokat látni, amelyek emberi méltóságában bárkit megsérthetnek.

(Magyar Szó, 2012. január 19.)

HOGYAN TOVÁBB
Lehet más az LMP?

„A képviselői mandátumáról lemondott Kaufer Virág parlamenti helyének betöltéséről, egy stratégiai vitairatról, a szerkezeti átalakításról, valamint a párt idei költségvetéséről is dönt az LMP január végi, kétnapos kongresszusa. Az elképzelések között szerepel az is, hogy az LMP-t két társelnök vezesse” – olvasható a január 12-én keltezett információ a Lehet Más a Politika honlapján. Arról azonban egy árva szó nem szerepel, hogy akkor most mi is történik a legkisebb parlamenti párt háza táján.
Annyi biztos, hogy meglehetősen nagy ott a nyüzsgés. Amikor karácsony előtt, december 23-án a párt képviselői egy látványos tiltakozó akció keretében a Parlament parkolójának bejáratához láncolták magukat, s a megmozdulásnak a rendőrség vetett véget azzal, hogy a demonstráló politikusokat előállította, mindenki meglepődött. Elsősorban azért, mert az ünnep előestéjén több ezer ember gyűlt össze támogatni az LMP-seket, s csak kevésbé azért, mert Gyurcsány Ferencnek, a Demokratikus Koalíció elnökének sikerült „lenyúlni a show-t”, ahogyan a hírportálok fogalmazták meg az ex-kormányfő kissé erőszakos csatlakozását az előállítottakhoz. A Greenpeace-t idéző akció résztvevői a pénzügyi stabilitási és a választójogi törvény elfogadása miatt demonstráltak, s valószínűleg őket is megdöbbentette, hogy mekkora sikert arattak.

Egymást kizáró elképzelések

Éppen ezért érte a közvéleményt meglehetősen készületlenül, hogy néhány nap múltán Kaufer Virág, a párt egyik parlamenti képviselője bejelentette: lemond mandátumáról, s inkább az utcai aktivitásokban vállal aktívabb szerepet. De nem, nem lép ki az LMP-ből, bízik a pártban, csak éppen olyan dolgokat akar tenni, amelyek nem biztos, hogy kompatibilisak a képviselőséggel. Egy héttel később, január 13-án Scheiring Gábor képviselő közölte, hogy ő inkább a doktorijával foglalkozna a következő kilenc hónapban, ezért hetente csak egy napot tud majd a parlamenti munkával tölteni. Ha ez nem felel meg a frakciónak, szívesen visszaadja mandátumát.
És 24 óra múltán, szombaton már arról szóltak a hírek, hogy Schiffer András lemond a frakcióvezetői posztról és minden, a pártban betöltött tisztségéről.
Nem igazán világos, hogy mi is történik az LMP-ben. Annyit lehet valószínűsíteni, hogy a Hogyan tovább?-ra nem tudnak a párt vezető politikusai egységes választ adni. A kérdésfeltevést pedig a már említett választójogi törvény indokolja; a jogszabály ugyanis kimondja, hogy egyfordulós lesz a megmérettetés. Tehát eleve kizárja azt a lehetőséget, hogy az egymással ugyan versengő, de közben a kormányzó pártokkal szembenálló ellenzék jelöltjei egy esetleges második fordulóban visszalépjenek egymás javára, s így esetleg változtassanak a voksolás végeredményén. Magyarán: az ellenzéki formációknak idejekorán el kell dönteniük, hogy együtt vágnak-e neki a választásoknak vagy külön-külön. Mondjuk, még korai ezt a döntést meghozni, de tárgyalni róla már lehetne. Namármost, Schiffer András igen keményen ellenzi az esetleges együttműködést az MSZP-vel és a Gyurcsány vezette DK-val. Az LMP más vezető politikusainak a „gyurcsánytalanított” MSZP már elfogadható partner, de olyanok is akadnak, akik szerint még az ex-kormányfő is belefér a majdani ellenzéki koalícióba. Emellett okoz fennakadásokat a párt működésében az is, hogy egy kollektív testület, egy választmány hozza a döntéseket, hogy szerkezetét tekintve egyszerűen nincs elnöke, alelnöke(i), vezető tisztségviselői pedig nem mindig és nem mindenben értenek egyet. Ezért bizony megesett, hogy az egyik képviselő az egyik televíziós csatorna műsorában egyet mondott, egy kollégája pedig egy másik stúdióban ugyanakkor annak az ellenkezőjét. Mindez nem alapja a hatékony politizálásnak…

Frusztrációk és hisztériák

Schiffer szombaton azt mondta: azért mond le, mert az ellene irányuló támadások, illetve a kiszivárogtatások miatt úgy érezte, hogy a bizalmi légkör megroppant körülötte. Meg azt is mondta, hogy nem szeretné, ha a támadások ódiuma a pártra hullana vissza. Meg azt is, hogy a parlamenti képviselőcsoportban nincs meg az LMP önálló politizálásának kellő támogatottsága. Scheiring a saját hátrébb lépését többek között azzal indokolta, hogy nem tud mit kezdeni „a folyamatosan újratermelődő belső káosszal és állandósult amatőrizmussal és a vele járó teljesítményellenes szervezeti kultúrával”, hogy „a racionalitás helyett frusztrációk és hisztériák keretében” kezelik a konfliktusokat, nem tud mit kezdeni „az állandó paranoiás hangulattal, a bázisdemokráciának hazudott informális alkuk politikájával”. Mindez meglehetősen keményen hangzik. Ha pedig szem előtt tartjuk, hogy ezt a levelet követte Schiffer lemondása, még érdekesebb képzettársításokra ragadtathatjuk magunkat…

Az üresen hagyott poszt

Hétfőn sokórás frakcióülést tartott az LMP. A testület nem választott új vezetőt. Senki sem pályázik a posztra. Az értekezletről – az LMP-től szokatlan módon – nem szivárgott ki semmi. Még az Origo tudott meg a legtöbbet, amikor LMP-s forrásra hivatkozva megírta: azért nem túl népszerű a frakcióvezetői poszt, „mert nem világos, merre tart a párt”, a többek által pedig a tisztségre esélyesnek tartott Karácsony Gergely frakcióvezető-helyettes addig nem vállalja a vezetést, amíg az LMP nem dönt egyértelműen a jövőbeni stratégiájáról.
Lehet, hogy erre a már említett január végi kongresszusig várni kell. Talán akkor az is kiderül végre, tényleg lehet-e más a politika, mint háttéralkuk, megállapodások, kisstílű, a „kéz kezet mos” elv alapján működő tevékenység hivatalos, elfogadott formája.

(Magyar Szó, 2012. január 18.)

Megroppant körülötte a bizalmi légkör: Schiffer András

Férgek

Egy már régebben felfedezett, de mindeddig névtelen, ritka bögölyfajt neveztek el Ausztráliában Beyoncé amerikai énekesnőről. Hűűű… Mi lesz itt még, ha SP-t és Fluor Tamás előadóművész életművét is megismerik.

(Magyar Hírlap, 2012. január 17.)